Tóth Zoltán

Saját élményű

Addiktológiai
konzultáns

Egyedül is lehetséges?

Alkoholista a családban: amikor a függőség terrorrá válik otthon

Kívülről szinte irigylésre méltó élet. Egy jófej ember, aki vicces, figyelmes, közvetlen. A baráti társaságban mindig ő a társaság lelke, a főnök szerint megbízható és dolgos, a szomszéd meg még mindig emlegeti, hogyan segített behordani a tűzifát tavaly.

Csakhogy ez a kép darabokra hullik, amikor becsukódik a bejárati ajtó. És sajnos rengeteg ilyen ajtó van ma Magyarországon. Ebben a cikkben megpróbáljuk kinyitni azokat, a segítséget becsempészni a négy fal közé, és megnézni, az alkohol elhagyása milyen keretek között lehetséges.

Kétarcú valóság: mikor otthon minden más, mint kifelé látszik

A Harry Potter filmek Piton professzora, ha tanárként szigorú is volt, mindig tudta, hogyan rejtsen el egy mélyebb, komplexebb valóságot a rideg felszín alatt. Az alkoholista ember épp fordítva működik: a világnak a kedves, segítőkész arcát mutatja, azonban otthon szinte egy új ember születik.

Nem véletlen, hogy a Hulk című képregény pillanatok alatt dühössé váló hősében is sokan az alkoholista ember egyfajta leképződését látják. A jófiú-álarc mögött gyakran ott a kiszámíthatatlanság és a félelem.

A függő személy tudatosan vagy tudattalanul építi fel ezt a kettős képet, amiben a külvilág elismerése megerősíti őt, az otthoni környezet viszont szenved a belső démonaitól. Ez az éles kontraszt sokszor megnehezíti, hogy a családtagok merjenek segítséget kérni, hiszen „más ezt úgysem hinné el”.

A kettősség a hozzátartozókban is belső feszültséget szül, gyakran ők is hisznek a külvilág felé mutatott képben, miközben napról napra újra kell értelmezniük az otthoni valóságot.

Józanul szeret, részegen bánt – a bántalmazás hullámvasútja

Egy alkoholbeteggel a családban gyakran együtt jár a bántalmazó viselkedés is. A józan pillanatokban a függő kedves, bűnbánó, „soha többé” ígéretekkel próbálja helyrehozni az előző esti rémálmokat.

Bódult állapotában pedig az erőszaktól sem riad vissza. Ez a hullámvasút (a szeretet és a bántás váltakozása) nemcsak lelkileg meríti ki a hozzátartozót, hanem fokozatosan eltorzítja a valóságérzékelését is.

Ez az érzelmi hullámzás, amit az angol szakirodalom „trauma bonding”-nak, trauma kötődésnek nevez. Trauma kötődésről akkor beszélünk, ha a fizikai vagy érzelmi bántalmazást, manipulációt pozitív megerősítés követ.

A traumás kötelékek leggyakrabban romantikus kapcsolatokban alakulnak ki, és ezekből a kapcsolatokból való kilépés nagyon nehéz lehet. Hiszen ha csak bántana, könnyebb lenne menni. De amikor szeret, akkor úgy szeret, mint senki más, csak aztán jön a következő mélypont. Ez a forgatókönyv újra és újra lejátszódik, és minden kör után egyre nehezebb kiszállni egy ilyen kapcsolatból.

Mikor a gondoskodás is veszélybe sodor

„Ő nem ilyen. Csak ha iszik.” – ez a mondat számtalan bántalmazás során elhangzik. A valóság azonban az, hogy ha valaki rendszeresen árt neked, akkor a kiváltó ok (legyen az alkohol vagy épp drogok) nem mentség, hanem figyelmeztető jel.

A gondoskodás nem jelentheti azt, hogy közben saját határaidat, biztonságodat feláldozod. Sokan úgy érzik, meg tudják „menteni” a másikat. Hogy ha elég szeretetet adnak, majd józan marad.

De a szeretet nem gyógyszer a függőségre. És ha a gondoskodás azt jelenti, hogy eltűröd a bántást, akkor az már nem szeretet, hanem önfeladás. A határok kijelölése nem kegyetlenség, hanem túlélési stratégia egy olyan helyzetben, mikor alkoholista van a családban.

Mikor érdemes segítséget kérni, ha alkoholista van a családban?

A legjobb időpont segítséget kérni egy függő számára az, amikor épp józan. Ilyenkor lehet őszinte párbeszédet kezdeményezni, konkrétumokban gondolkodni, és – ha csak egy szikrája is megmaradt az önismeretnek – hatni a józan belátásra.

Józan állapotban ugyanis gyakran a függő is érzi, hogy valami nem stimmel vele. Ez lehet az az ablak, amin keresztül nyitni lehet a változás felé. Egy ilyen pillanatban lehet rávenni arra, hogy legalább elmenjen egy konzultációra, megnézze, milyen segítségek, eszközök léteznek a probléma leküzdésére.

Az addiktológia magánrendelés például diszkrét és személyre szabott módja a változtatásnak, különösen Budapesten, ahol rengeteg kiváló szakember ielérhető.

A szakértő támogatás életet menthet

Bármilyen erős is vagy, bármennyire is próbálod menteni a másikat, egyedül nem lehet megküzdeni egy szenvedélybetegség minden rétegével. Nem azért, mert gyenge vagy, hanem mert ez egy szakma, egy tudomány, és egy egész közösségnyi tapasztalat van mögötte.

Egy jó addiktológus, terapeuta, vagy segítőcsoport nemcsak tanácsot ad, hanem tükröt is tart.

A segítő szakemberek ráadásul nemcsak a függőnek segítenek. A hozzátartozók is rengeteget profitálhatnak abból, ha megoszthatják, amit átélnek. Ha struktúrát, fogódzót, kapaszkodót kapnak. Ha végre valaki nem azt mondja, hogy „de hát olyan jó fej volt múltkor!”, hanem azt, hogy „értem, min mész keresztül”.

A terror nem a szeretet része

A szeretet nem fáj. A szeretet nem ordít, nem pofoz, nem aláz meg. Ha ezt teszi, az nem szeretet, hanem kontroll.

A legnehezebb pont az, amikor el kell ismerni: a viselkedés, amit elnéztem, már nem a függőségről szól, hanem bántalmazásról. És ez akkor is igaz, ha közben szeretlek. Sőt, épp azért fontos felismerni.

Sokan éveket töltenek el azzal, hogy újra és újra mentségeket keresnek az italra. Ráfogják a stresszre, a gyerekkorra. De eljön az a pont, amikor már nem lehet tovább hátrálni. Amikor az önvédelem nem opció, hanem kötelesség. Mert ha valaki a szeretet nevében bánt, akkor már nem szeret.

Hol a határ a segítségnyújtásban?

Alkoholistával a családban borzasztó nehéz együtt élni. Sokan azonban úgy gondolják, külön még nehezebb.

Ezért is fontos kérdés: meddig segítek, és mikortól sodrom veszélybe magam? Ez nem önzőség, ez határhúzás.

Néha az igazi segítség az, ha elengeded. Ha azt mondod: „Akkor tudok segíteni, ha te is akarod.” Mert a függőségből nem lehet valakit kirángatni. De lehet felé kezet nyújtani. És lehet közben saját magadat is menteni.