A Titanic-effektus: süllyedés a függővel együtt
Amikor az alkohol árnyéka vetül a családra
Az első kimaradások, az első hangos szó, az első kimondott „Gyűlöllek!”, az első szemet hunyások, az első „El foglak hagyni!” fenyegetések, az első megbocsátások, a probléma első letagadása az ismerősök előtt, az első valóban durva verbális támadások, amit aztán ezer követ, és az első fizikai agresszió. Bármilyen furcsán is hangzik, az alkoholizmus nem magára a függőre fejti ki a legdurvább hatását, hanem a hozzátartozókra, akik, mint egy mozdonyra csatolt kocsi, kénytelenek haladni ugyanazon az úton, amin a szenvedélybeteg, akit egykor, vagy talán még most is szeretnek. A „menekülés” egyetlen módja a mozdonyról való lekapcsolódás? Vagy van még esély más útra irányítani azt a szerelvényt?
Az alkoholfogyasztási zavarral (AUD) küzdő egyén gyakran nincs egyedül. Nincs egyedül otthon, és nincs egyedül a problémájával. Azonban az alkoholbetegség nem olyan, mint egy zsák föld, amit, ha ketten vagy hárman cipelnek, akkor könnyebb lesz. Az alkoholbetegség következményei a zsák teljes súlyával nyomják mindenki vállát, aki együtt él a beteggel. Legyenek ketten, hárman vagy akár hatan ebben a kapcsolatban.
Alkoholizmus, mint családi betegség
A függőség tehát nem az egyén betegsége, hiszen a probléma kiterjed a közeli hozzátartozókra, a szűken vett családra is. Így gyakran hivatkoznak az alkoholizmusra, mint családi betegségre. Az ugyanis, hogy egy szeretett személyt látunk a mély gödörben vergődni, mindannyiunkat érint, és a függőség káros hatásai nemcsak a függőre, hanem az egész családra kihatnak.
Az alkoholizmus árnyékában élve gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi magunk is veszélyeztetettek vagyunk, hiszen a függőség minden negatív következményét viseljük.
Ahogy az alkohol fogyasztásával járó problémák belekúsznak a család életébe, kezdetben talán nehéz észrevenni, hogy mennyire megváltozott a mindennapok dinamikája. Nem kell tehát alkoholfüggőnek lennie ahhoz valakinek, hogy az alkohol negatív hatással legyen rá. Legsúlyosabban a probléma a függővel vagy függőkkel élő gyermekeket érinti, hiszen a személyiségük még nem sziklaszilárd alapokon áll, ráadásul negatív mintát kapnak attól az embertől, akit talán a legjobban kellene szeretniük.
A jófej alkoholista
A kérdés tehát adott: miért kezd valaki egy függővel, illetve miért marad vele akár hosszú évekre, miért alapít vele családot? A gyerekek ilyen tekintetben nincsenek döntéshozó szerepben, a józan szülő viszont igen. Csakhogy az évek során olyan szoros és függő (nem az alkoholtól) kapcsolat alakulhat ki közöttük, amely az elszakadás közé áll.
Gyakran ugyanis egy jól funkcionáló alkoholista az egyedüli kereső a családban. A párját pedig félelemmel tölti el annak a gondolata, hogy egyedül marad a gyerekekkel. „Miből fogok megélni? Mi történik majd, ha a bíróság láthatást ad a páromnak? Hogy fog viselkedni a gyerekekkel, mikor én nem vagyok ott?”
Ráadásul még egy függővel való kapcsolat is az elején tökéletesnek tűnhet. Az alkoholban oldott személyiség ragyog, a kapcsolat szépen alakul. Az alkohol még nem igazán okoz gondot, de ahogy telik az idő, a kontroll elvesztése lassan felüti a fejét.
A kapcsolat mélyül, jön az eljegyzés, a házasság, megszületnek a gyerekek, és ekkor kezdi megmutatni igazán az alkohol a negatív oldalát. Az alkoholista személy, aki a külvilág előtt gyakran kedves és jófej, otthon egy másik arcát mutatja. A fokozatos változás során az alkoholfogyasztás nem csak társaságban, bulikon történik, hanem munka után, majd akár már reggel is. A szégyen és a félelem kezdi ellepni a családot, miközben az alkoholista gyakran jófejséggel kompenzál mások előtt, hogy ne tűnjön fel a probléma.
A Titanic-effektus: süllyedés a függővel együtt
Azonban otthon az alkoholisták legtöbbször leveszik magukról ezt a kedves álarcot. Leginkább azért, mert biztonságban érzik magukat, tudják, hogy a párjuk, a gyerekek nem fogják elhagyni, így nincs bennük félelem az esetleges veszteségektől.
Az alkoholisták hozzátartozói ráadásul gyakran észre sem veszik, hogy együtt merülnek a függővel egyre mélyebbre. Mint a süllyedő Titanic, amelynek az örvénye rántotta mélybe az embereket. Ebben az időszakban a családtagok pont úgy élnek, mint maguk a szenvedélybetegek, hiszen a függőség minden negatív hozadékát viselik. Ha a függővel élő egy hasonló családot látna külső szemmel, akkor az első, amit tanácsolna, hogy szakadjanak el az alkoholistától. Csakhogy belülről nézve és átélve a dolgokat, egészen más döntéseket fog hozni.
Megtörni a négyszöget
Eközben a függő egy négyszögletű pályán mozog, amelyet végtelenül újra és újra körbejár: megszerezni, elfogyasztani, kiheverni, majd letagadni. Ez a ciklus azonban nem csak az alkoholistát, de a családtagokat is a mókuskerék részévé teszi.
A külvilág felé ők is tagadnak mindent, az alkohol okozta családi veszekedéseket nekik is ki kell heverniük, a beszerzésben gyakran ők is segédkeznek, még ha nem is szívesen teszik, a fogyasztás pedig idővel akár az ő menekülő útjuk is lehet.
Az alkoholizmus ugyanis gyakran átragad a gyerekekre is. Az alkoholisták gyermekei négyszer nagyobb valószínűséggel válnak maguk is alkoholistává, mint más gyermekek. (forrás: https://www.aacap.org/AACAP/Families_and_Youth/Facts_for_Families/FFF-Guide/Children-Of-Alcoholics-017.aspx)
Hogyan segíthetünk?
A legfontosabb, hogy megértsük: a függőség problematikája magától a legritkább esetben oldódik meg. Az érintett személynek szüksége van segítségre, de az esetek többségében nem fogadja el azt könnyen.
A támogatásnak és megértésnek kiemelt szerepe van. A függőségből való kilábalás egy hosszú és kihívásokkal teli út, de az első lépés mindig a felismerés és elfogadás.
Egy függővel való együttélés megköveteli a türelmet, az empátiát és a határok megtartását. A szakmai segítség keresése, terápia és közösségi támogatás mind olyan eszközök, amelyek segíthetnek az úton. Az Egészségügyi Világszervezet becsléseit is figyelembe véve, a szakember segítsége kulcsfontosságú lehet a függők erőszakos viselkedésének kezelésében.
A függőség megrázza az életet, de a változás mindig lehetséges. A felismerés, az elfogadás és a szakmai segítség mind olyan kulcsfontosságú lépések, amelyek elősegíthetik a változást. A függőség családi betegség, de a megértés, az empátia és a támogatás mind olyan eszközök, amelyekkel a családtagok segíthetik a függőt kijutni a gödörből. Segítséget ITT kaphat!
Ha már a gyűlölet felüti a fejét
Természetesen vannak olyan esetek – és sajnos ez a gyakoribb –, amikor a függő és családja (aki a segítséget tudná nyújtani, az első lépést tehetné meg), olyannyira elhidegült egymástól, hogy már nem is érdekli, mi lesz azzal az emberrel, akit egykoron szeretett.
Ehelyett a napi túlélésre játszik, hisz miért segítene olyasvalakin, akit már gyűlöl? Ennél rosszabb forgatókönyvet el sem lehet képzelni, hisz azzal, hogy nem segít a függőnek, magán sem tud. Ezért ilyenkor azt ajánlom, mindenki nézze a maga érdekeit egy ilyen esetben. Tegye fel magának a kérdést: „Mi lesz a jobb? Hagyni a dolgokat ugyanebben a mederben folyni tovább, vagy megpróbálok segíteni neki, még ha nem is teszem szívesen, hogy ezzel magamon is segítsek.” Végsősoron a gyerekeknek, önmagunknak, a kapcsolatunknak, az életünknek is azzal tesszük a legjobbat, ha keresünk egy segítőkezet, és azt meg is ragadjuk.
Állapotfelmérésre, vagy konzultációra az alábbi telefonszámon tud bejelentkezni!
- Telefon: +36 30 466 3532
- Email: toth.zoltan.addkonz@gmail.com
