Az addikció valójában egy erős és ellenőrizhetetlen vágy, hogy a személy egy bizonyos tevékenységben részt vegyen vagy egy adott anyagot fogyasszon, annak ellenére, hogy tisztában van annak negatív következményeivel. A függőség számos formát ölthet, beleértve a drog- vagy alkoholfogyasztást, a szerencsejátékot, a játékokat, a közösségi médiát és akár a munkát is. Krónikus betegségnek tekinthető, amely befolyásolja az agy jutalmazó rendszerét és fizikai, érzelmi és pszichológiai problémákhoz vezet.
Az addikció kialakulásának folyamatát számos biológiai, genetikai és környezeti tényező befolyásolja. Az agyban található neurotranszmitterek, mint például a dopamin és a szerotonin, kulcsszerepet játszanak ebben a folyamatban. Ezek az anyagok felelősek az emberi viselkedés és motiváció szabályozásáért, valamint az érzések és érzelmek kifejezéséért.
A szerhasználati zavarok az agyban bekövetkező változásokból erednek, amelyek az alkohol vagy a kábítószerek ismételt fogyasztása következtében alakulhatnak ki. A zavar legsúlyosabb kifejeződése, a függőség. Ez pedig az örömben (a jutalmazási rendszerben), a tanulásban, a stresszben, a döntéshozatalban és az önkontrollban részt vevő agyi áramkörök működésében bekövetkező változásokkal jár.
Minden anyagnak kissé eltérő hatása van az agyra, de minden addiktív szer, beleértve az alkoholt, az opioidokat és a kokaint is, a dopamin nevű neurotranszmitter örömteli hullámzását váltja ki az agy egy bazális ganglionoknak nevezett régiójában; a neurotranszmitterek olyan vegyi anyagok, amelyek az idegsejtek közötti üzeneteket továbbítják. Ez a terület felelős a jutalmazás és a jutalmak alapján történő tanulási képességünk szabályozásáért.
A szerhasználat növekedésével ezek az áramkörök alkalmazkodnak. Csökkentik a dopamin iránti érzékenységüket, ami ahhoz vezet, hogy csökken az anyag eufóriát vagy a használatból származó „mámort” előidéző képessége. Ezt nevezzük toleranciának, és azt tükrözi, hogy az agy hogyan tartja fenn az egyensúlyt, és hogyan alkalmazkodik az „új normához” – az anyag gyakori jelenlétéhez.
Ennek eredményeképpen azonban a felhasználók gyakran növelik a bevitt anyag mennyiségét, hogy elérjék a megszokott mámor szintjét. Ugyanezek az áramkörök szabályozzák azt a képességünket, hogy örömöt szerezzünk az olyan hétköznapi jutalmakból, mint az étel, a szex és a társas érintkezés, és ha ezek az áramkörök a szerhasználat miatt megzavarodnak. Az élet többi részét egyre kevésbé érzi élvezetesnek a használó, amikor nem használja a szert.
Amikor az agy jutalmazó rendszerét stimuláló tevékenységeket végez, mint például az alkohol vagy drog fogyasztása, a dopamin szintje emelkedik, ami kellemes érzetet és eufóriát okoz. Azonban a függőség kialakulásával az agy adaptálódik az emelkedett dopamin szintekhez, és csökkenti a természetes dopamin termelést. Ezáltal egyre nagyobb adagokra van szükség ahhoz, hogy ugyanazt az örömérzetet érje el, ami végül a függőség kialakulásához vezet.
A függőség kialakulásával az agy jutalmazó rendszere egyre kevésbé reagál az ingerekre, amelyek korábban örömöt okoztak. Emellett az agy más területein is változások következnek be, amelyek befolyásolják az impulzusok kezelését, a döntéshozatalt és a stresszreakciókat. Mindez azzal jár a függő személy számára egyre nehezebbé válik az ellenőrzés, és egyre inkább a függőség tárgya felé irányul.
A szerek ismételt használata „kiképzi” az agyat arra, hogy a jutalmazó mámort más jelzésekkel társítsa a személy életében, például olyan barátokkal, akikkel együtt iszik vagy drogozik, olyan helyekkel, ahol a szereket használja, és olyan kellékekkel, amelyek a szerhasználatot kísérik. Ahogy ezek a jelzések egyre inkább a szerhez kapcsolódnak, a személynek egyre nehezebb lehet nem gondolnia a szerhasználatra, mert az életében oly sok dolog emlékeztet a szerre.
Két másik agyterület, a kiterjesztett amigdala és a prefrontális kéreg változásai segítenek megmagyarázni, hogy miért lehet olyan nehéz a használatról való leszokás a súlyos szerhasználati zavarban szenvedő személy számára. A kiterjesztett amygdala irányítja a stresszre adott reakcióinkat. Ha a bazális ganglionok jutalomáramkörében a dopamin kitörései olyanok, mint egy répa, amely az agyat a jutalmak felé csalogatja, akkor a stressz neurotranszmitterek kitörései a kiterjesztett amigdalában olyanok, mint egy fájdalmas bot, amely az agyat a kellemetlen helyzetekből való menekülésre készteti. Ezek együttesen irányítják az örömkeresés és a fájdalom elkerülésére irányuló spontán késztetéseket, és cselekvésre késztetik az embert.
A szerhasználati zavarokban azonban az idő múlásával eltolódik az egyensúly e késztetések között. Az emberek egyre inkább érzelmi vagy fizikai szorongást éreznek, amikor éppen nem szedik a szert. Ez az elvonásként ismert szorongás nehezen elviselhetővé válhat, ami arra motiválja a használókat, hogy mindenáron meneküljenek előle. Ahogy a szerhasználati zavar egyre mélyül, a szer az egyetlen dolog, ami enyhülést hoz az elvonással járó rossz érzésekből.
Mint egy ördögi kör, a megkönnyebbülést az egyre mélyülő rendellenesség és a növekvő szorongás árán vásároljuk meg, amikor nem használjuk. A személy már nem azért szedi a szereket, hogy „elszálljon”, hanem azért, hogy elkerülje a rossz közérzetet. Más prioritások, beleértve a munkát, a családot és a hobbikat, amelyek egykor örömet okoztak, nehezen tudnak versenyezni ezzel a körforgással.
Az egészséges felnőttek általában képesek kontrollálni az impulzusokat, amikor szükséges, mert ezeket az impulzusokat a prefrontális kéreg ítélő- és döntéshozó áramkörei kiegyensúlyozzák. Sajnos ezek a prefrontális áramkörök a szerhasználati zavarokban is megzavarodnak. Az eredmény az alkohol- vagy kábítószer-használatra irányuló erőteljes impulzusok ellenőrzésének csökkent képessége, annak ellenére, hogy a személy tudatában van annak, hogy a leállás hosszú távon a legjobb érdeke.
Ez magyarázza, hogy miért mondják, hogy a szerhasználati zavarok az önkontroll sérülésével járnak. Ez nem jelenti az autonómia teljes elvesztését – a függő egyének még mindig felelősek a tetteikért -, de sokkal kevésbé képesek felülírni az alkohol vagy a kábítószer által nyújtott elvonási tünetek enyhítésére irányuló erőteljes késztetést. A leszokni próbáló függőségben szenvedő emberek minden egyes alkalommal kihívást találnak elhatározásukkal szemben. Még ha egy ideig képesek is ellenállni a kábítószer- vagy alkoholfogyasztásnak, egy bizonyos ponton az életük számos jelzése által kiváltott állandó sóvárgás alááshatja elhatározásukat, ami a szerhasználathoz való visszatéréshez, vagy visszaeséshez vezet.
A függőség kialakulásában mind a genetika, mind a környezet fontos szerepet játszik. A genetikai hajlam az egyén függőség iránti fogékonyságát befolyásolja, míg a környezet bizonyos tényezői, mint például a családi helyzet, a barátok és a társadalmi környezet, meghatározzák a függőség kialakulásának valószínűségét.
A genetikai tényezők közül a dopamin receptorok működésével és a szerotonin szintjével kapcsolatos genetikai variációk játszanak szerepet a függőség kialakulásában. A környezeti tényezők közül a családi helyzet, a barátok és a társadalmi környezet határozza meg a függőség kialakulásának valószínűségét.
A függőség tünetei és jelei számos fizikai, érzelmi és viselkedésbeli változásban nyilvánulhatnak meg. A függőség leggyakoribb jelei közé tartozik:
A függőség negatív következményei számos területen érzékelhetők, beleértve az egészséget, a pénzügyeket, a kapcsolatokat és a munkát. A függőség hosszú távú egészségügyi problémákhoz vezethet, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, a máj- és vesekárosodás, az agyi károsodás és a pszichológiai problémák, mint például a depresszió és a szorongás.
A függőség pénzügyi következményei közé tartozik a függőség tárgyára költött pénz, amely elvonja a pénzt más fontos területektől, mint például az élelmiszer, a ruházat vagy a lakhatás. Emellett a függőség miatt a munkahelyi teljesítmény is romolhat, ami munkahelyi problémákhoz és akár elbocsátáshoz is vezethet.
A függőség a kapcsolatokra is negatívan hat, amikor a függő személy egyre inkább elszigetelődik a családtól és a barátoktól, és az életében a függőség tárgya válik a legfontosabbá. Mindez együtt jár azzal, hogy a személy élete
egyre inkább az irányíthatatlanság állapotába kerül.
A függőség kezelése lehetővé teszi a függő személy számára, hogy visszatérjen egy egészségesebb és teljesebb élethez. A kezelési lehetőségek közé tartozik a gyógyszeres terápia (kémiai függőségek kapcsán jómagam a gyógyszermentes terápiák híve vagyok), a viselkedésterápia és a támogató csoportok, amelyek segítenek a függő személynek megbirkózni a függőség okozta problémákkal és megtanulni azokat az eszközöket, amelyek segíthetnek az újrakezdésben.
A gyógyszeres terápia olyan gyógyszerek alkalmazását jelenti, amelyek segítenek a függőség kezelésében és visszaszorításában. A gyógyszeres terápia általában a függőség típusától függően változó, és lehet például nikotin pótló terápia dohányzásról való leszokás esetén, vagy opioid antagonista terápia opioid-függőség esetén.
A viselkedésterápia olyan terápiás módszer, amelynek célja a függőség okainak feltárása és azok kezelése. A viselkedésterápia lehet egyéni vagy csoportos terápia, és segít a függőség tárgyával kapcsolatos gondolkodásmód és magatartás megváltoztatásában.
A támogató csoportok, mint például az AA (Alkoholisták Anonim Csoportja) vagy a NA (Anyagosok Anonim Csoportja), olyan közösségek, amelyek segítenek a függő személynek megosztani tapasztalatait és érzéseit, és támogatást nyújtanak az újrakezdésben.
A függőség kezelése összetett folyamat, és a szakmai segítség fontos szerepet játszik abban, hogy a függő személy visszatérhessen az egészségesebb és teljesebb élethez. A szakember segítsége lehet abban, hogy a függőség okait feltárják, és olyan kezelési tervet dolgozzanak ki, amely a legjobban megfelel a függő személy igényeinek.
A szakember támogatása elengedhetetlen lehet abban, hogy a függő személy megtalálja azokat az eszközöket és stratégiákat, amelyek segítenek az újrakezdésben és a függőség leküzdésében. Továbbá a függő személy megtanulja az önmagával kapcsolatos érzéseket és gondolatokat kezelni, és megtalálni azokat a pozitív változtatásokat, amelyek segíthetnek az életminőség javításában.
A függőség egy olyan betegség, amely nem csak a függő személyt érinti, hanem az egész családot és baráti környezetet. A függő személy szeretteinek támogatása fontos szerepet játszik a függőség kezelésében és az újrakezdésben.
A szerettek támogatása lehet abban, hogy segítenek a függő személynek megtalálni a szükséges szakmai segítséget, és támogatják a függő személyt az újrakezdésben. Segítséget ITT tud kérni.