Az addikciók megértése
Mi áll az ellenállhatatlan vágyakozás mögött
1. A függőség meghatározása és annak különböző formái
Az addikció valójában egy erős és ellenőrizhetetlen vágy, hogy a személy egy bizonyos tevékenységben részt vegyen vagy egy adott anyagot fogyasszon, annak ellenére, hogy tisztában van annak negatív következményeivel. A függőség számos formát ölthet, beleértve a drog- vagy alkoholfogyasztást, a szerencsejátékot, a játékokat, a közösségi médiát és akár a munkát is. Krónikus betegségnek tekinthető, amely befolyásolja az agy jutalmazó rendszerét és fizikai, érzelmi és pszichológiai problémákhoz vezet.
2. A függőség mögötti tudomány
Az addikció kialakulásának folyamatát számos biológiai, genetikai és környezeti tényező befolyásolja. Az agyban található neurotranszmitterek, mint például a dopamin és a szerotonin, kulcsszerepet játszanak ebben a folyamatban. Ezek az anyagok felelősek az emberi viselkedés és motiváció szabályozásáért, valamint az érzések és érzelmek kifejezéséért.
A szerhasználati zavarok az agyban bekövetkező változásokból erednek, amelyek az alkohol vagy a kábítószerek ismételt fogyasztása következtében alakulhatnak ki. A zavar legsúlyosabb kifejeződése, a függőség. Ez pedig az örömben (a jutalmazási rendszerben), a tanulásban, a stresszben, a döntéshozatalban és az önkontrollban részt vevő agyi áramkörök működésében bekövetkező változásokkal jár.
Minden anyagnak kissé eltérő hatása van az agyra, de minden addiktív szer, beleértve az alkoholt, az opioidokat és a kokaint is, a dopamin nevű neurotranszmitter örömteli hullámzását váltja ki az agy egy bazális ganglionoknak nevezett régiójában; a neurotranszmitterek olyan vegyi anyagok, amelyek az idegsejtek közötti üzeneteket továbbítják. Ez a terület felelős a jutalmazás és a jutalmak alapján történő tanulási képességünk szabályozásáért.
A szerhasználat növekedésével ezek az áramkörök alkalmazkodnak. Csökkentik a dopamin iránti érzékenységüket, ami ahhoz vezet, hogy csökken az anyag eufóriát vagy a használatból származó „mámort” előidéző képessége. Ezt nevezzük toleranciának, és azt tükrözi, hogy az agy hogyan tartja fenn az egyensúlyt, és hogyan alkalmazkodik az „új normához” – az anyag gyakori jelenlétéhez.
Ennek eredményeképpen azonban a felhasználók gyakran növelik a bevitt anyag mennyiségét, hogy elérjék a megszokott mámor szintjét. Ugyanezek az áramkörök szabályozzák azt a képességünket, hogy örömöt szerezzünk az olyan hétköznapi jutalmakból, mint az étel, a szex és a társas érintkezés, és ha ezek az áramkörök a szerhasználat miatt megzavarodnak. Az élet többi részét egyre kevésbé érzi élvezetesnek a használó, amikor nem használja a szert.
Amikor az agy jutalmazó rendszerét stimuláló tevékenységeket végez, mint például az alkohol vagy drog fogyasztása, a dopamin szintje emelkedik, ami kellemes érzetet és eufóriát okoz. Azonban a függőség kialakulásával az agy adaptálódik az emelkedett dopamin szintekhez, és csökkenti a természetes dopamin termelést. Ezáltal egyre nagyobb adagokra van szükség ahhoz, hogy ugyanazt az örömérzetet érje el, ami végül a függőség kialakulásához vezet.
3. Az addikció hatása az agy jutalmazó rendszerére
A függőség kialakulásával az agy jutalmazó rendszere egyre kevésbé reagál az ingerekre, amelyek korábban örömöt okoztak. Emellett az agy más területein is változások következnek be, amelyek befolyásolják az impulzusok kezelését, a döntéshozatalt és a stresszreakciókat. Mindez azzal jár a függő személy számára egyre nehezebbé válik az ellenőrzés, és egyre inkább a függőség tárgya felé irányul.
A szerek ismételt használata „kiképzi” az agyat arra, hogy a jutalmazó mámort más jelzésekkel társítsa a személy életében, például olyan barátokkal, akikkel együtt iszik vagy drogozik, olyan helyekkel, ahol a szereket használja, és olyan kellékekkel, amelyek a szerhasználatot kísérik. Ahogy ezek a jelzések egyre inkább a szerhez kapcsolódnak, a személynek egyre nehezebb lehet nem gondolnia a szerhasználatra, mert az életében oly sok dolog emlékeztet a szerre.
Két másik agyterület, a kiterjesztett amigdala és a prefrontális kéreg változásai segítenek megmagyarázni, hogy miért lehet olyan nehéz a használatról való leszokás a súlyos szerhasználati zavarban szenvedő személy számára. A kiterjesztett amygdala irányítja a stresszre adott reakcióinkat. Ha a bazális ganglionok jutalomáramkörében a dopamin kitörései olyanok, mint egy répa, amely az agyat a jutalmak felé csalogatja, akkor a stressz neurotranszmitterek kitörései a kiterjesztett amigdalában olyanok, mint egy fájdalmas bot, amely az agyat a kellemetlen helyzetekből való menekülésre készteti. Ezek együttesen irányítják az örömkeresés és a fájdalom elkerülésére irányuló spontán késztetéseket, és cselekvésre késztetik az embert.
A szerhasználati zavarokban azonban az idő múlásával eltolódik az egyensúly e késztetések között. Az emberek egyre inkább érzelmi vagy fizikai szorongást éreznek, amikor éppen nem szedik a szert. Ez az elvonásként ismert szorongás nehezen elviselhetővé válhat, ami arra motiválja a használókat, hogy mindenáron meneküljenek előle. Ahogy a szerhasználati zavar egyre mélyül, a szer az egyetlen dolog, ami enyhülést hoz az elvonással járó rossz érzésekből.
Mint egy ördögi kör, a megkönnyebbülést az egyre mélyülő rendellenesség és a növekvő szorongás árán vásároljuk meg, amikor nem használjuk. A személy már nem azért szedi a szereket, hogy „elszálljon”, hanem azért, hogy elkerülje a rossz közérzetet. Más prioritások, beleértve a munkát, a családot és a hobbikat, amelyek egykor örömet okoztak, nehezen tudnak versenyezni ezzel a körforgással.
Az egészséges felnőttek általában képesek kontrollálni az impulzusokat, amikor szükséges, mert ezeket az impulzusokat a prefrontális kéreg ítélő- és döntéshozó áramkörei kiegyensúlyozzák. Sajnos ezek a prefrontális áramkörök a szerhasználati zavarokban is megzavarodnak. Az eredmény az alkohol- vagy kábítószer-használatra irányuló erőteljes impulzusok ellenőrzésének csökkent képessége, annak ellenére, hogy a személy tudatában van annak, hogy a leállás hosszú távon a legjobb érdeke.
Ez magyarázza, hogy miért mondják, hogy a szerhasználati zavarok az önkontroll sérülésével járnak. Ez nem jelenti az autonómia teljes elvesztését – a függő egyének még mindig felelősek a tetteikért -, de sokkal kevésbé képesek felülírni az alkohol vagy a kábítószer által nyújtott elvonási tünetek enyhítésére irányuló erőteljes késztetést. A leszokni próbáló függőségben szenvedő emberek minden egyes alkalommal kihívást találnak elhatározásukkal szemben. Még ha egy ideig képesek is ellenállni a kábítószer- vagy alkoholfogyasztásnak, egy bizonyos ponton az életük számos jelzése által kiváltott állandó sóvárgás alááshatja elhatározásukat, ami a szerhasználathoz való visszatéréshez, vagy visszaeséshez vezet.
4. A genetika és a környezet szerepe a függőségben
A függőség kialakulásában mind a genetika, mind a környezet fontos szerepet játszik. A genetikai hajlam az egyén függőség iránti fogékonyságát befolyásolja, míg a környezet bizonyos tényezői, mint például a családi helyzet, a barátok és a társadalmi környezet, meghatározzák a függőség kialakulásának valószínűségét.
A genetikai tényezők közül a dopamin receptorok működésével és a szerotonin szintjével kapcsolatos genetikai variációk játszanak szerepet a függőség kialakulásában. A környezeti tényezők közül a családi helyzet, a barátok és a társadalmi környezet határozza meg a függőség kialakulásának valószínűségét.
5. A függőség jellemző tünetei és jelei
A függőség tünetei és jelei számos fizikai, érzelmi és viselkedésbeli változásban nyilvánulhatnak meg. A függőség leggyakoribb jelei közé tartozik:
- az ellenőrizhetetlen vágy a függőség tárgya iránt
- a tolerancia növekedése, vagyis egyre nagyobb adagokra van szükség ahhoz, hogy ugyanazt az örömérzetet érje el
- a függőség tárgyának hiányában megjelenő elvonási tünetek, mint például ingerlékenység, szorongás, fejfájás vagy álmatlanság
- a függőség tárgya iránti érdeklődés dominálja az életet, és felülírja más fontos tevékenységeket, mint például a munka, a család vagy a barátok
- a függőség tárgyához való ragaszkodás folytatása annak ellenére, hogy tisztában van annak negatív következményeivel, (például az egészségre, a pénzügyekre vagy a kapcsolatokra gyakorolt hatássaival)
6. A függőség negatív következményei
A függőség negatív következményei számos területen érzékelhetők, beleértve az egészséget, a pénzügyeket, a kapcsolatokat és a munkát. A függőség hosszú távú egészségügyi problémákhoz vezethet, mint például a szív- és érrendszeri betegségek, a máj- és vesekárosodás, az agyi károsodás és a pszichológiai problémák, mint például a depresszió és a szorongás.
A függőség pénzügyi következményei közé tartozik a függőség tárgyára költött pénz, amely elvonja a pénzt más fontos területektől, mint például az élelmiszer, a ruházat vagy a lakhatás. Emellett a függőség miatt a munkahelyi teljesítmény is romolhat, ami munkahelyi problémákhoz és akár elbocsátáshoz is vezethet.
A függőség a kapcsolatokra is negatívan hat, amikor a függő személy egyre inkább elszigetelődik a családtól és a barátoktól, és az életében a függőség tárgya válik a legfontosabbá. Mindez együtt jár azzal, hogy a személy élete
egyre inkább az irányíthatatlanság állapotába kerül.
7. A függőség kezelési lehetőségei
A függőség kezelése lehetővé teszi a függő személy számára, hogy visszatérjen egy egészségesebb és teljesebb élethez. A kezelési lehetőségek közé tartozik a gyógyszeres terápia (kémiai függőségek kapcsán jómagam a gyógyszermentes terápiák híve vagyok), a viselkedésterápia és a támogató csoportok, amelyek segítenek a függő személynek megbirkózni a függőség okozta problémákkal és megtanulni azokat az eszközöket, amelyek segíthetnek az újrakezdésben.
A gyógyszeres terápia olyan gyógyszerek alkalmazását jelenti, amelyek segítenek a függőség kezelésében és visszaszorításában. A gyógyszeres terápia általában a függőség típusától függően változó, és lehet például nikotin pótló terápia dohányzásról való leszokás esetén, vagy opioid antagonista terápia opioid-függőség esetén.
A viselkedésterápia olyan terápiás módszer, amelynek célja a függőség okainak feltárása és azok kezelése. A viselkedésterápia lehet egyéni vagy csoportos terápia, és segít a függőség tárgyával kapcsolatos gondolkodásmód és magatartás megváltoztatásában.
A támogató csoportok, mint például az AA (Alkoholisták Anonim Csoportja) vagy a NA (Anyagosok Anonim Csoportja), olyan közösségek, amelyek segítenek a függő személynek megosztani tapasztalatait és érzéseit, és támogatást nyújtanak az újrakezdésben.
8. A szakmai segítség fontossága
A függőség kezelése összetett folyamat, és a szakmai segítség fontos szerepet játszik abban, hogy a függő személy visszatérhessen az egészségesebb és teljesebb élethez. A szakember segítsége lehet abban, hogy a függőség okait feltárják, és olyan kezelési tervet dolgozzanak ki, amely a legjobban megfelel a függő személy igényeinek.
A szakember támogatása elengedhetetlen lehet abban, hogy a függő személy megtalálja azokat az eszközöket és stratégiákat, amelyek segítenek az újrakezdésben és a függőség leküzdésében. Továbbá a függő személy megtanulja az önmagával kapcsolatos érzéseket és gondolatokat kezelni, és megtalálni azokat a pozitív változtatásokat, amelyek segíthetnek az életminőség javításában.
9. Szeretteink támogatása
Ne feledje a szenvedélybetegség kezelhető!
A függőség egy olyan betegség, amely nem csak a függő személyt érinti, hanem az egész családot és baráti környezetet. A függő személy szeretteinek támogatása fontos szerepet játszik a függőség kezelésében és az újrakezdésben.
A szerettek támogatása lehet abban, hogy segítenek a függő személynek megtalálni a szükséges szakmai segítséget, és támogatják a függő személyt az újrakezdésben. Segítséget ITT tud kérni.
Állapotfelmérésre, vagy konzultációra az alábbi telefonszámon tud bejelentkezni!
