Állapotfelmérésre, vagy konzultációra az alábbi telefonszámon tud bejelentkezni!

„Ő egy alkoholista.” Egyetlen mondat, amitől sokan még mindig összerezzennek, miközben minden harmadik magyar család érintett valamilyen formában az alkoholproblémákban. Mégis ritkán beszélünk róla nyíltan. Ha rokon, barát, férj, apa, akkor megpróbáljuk titokban tartani. Ha kolléga, távolabbi ismerős, akkor pedig túl könnyedén vesszük. Az alkohol problémák kezelése sok helyen még mindig tabunak számít, a szégyenérzet miatt rengetegen titkolják, hogy bajban vannak. Hozzátartozók is. Pedig az első pohártól az utolsó cseppig vezető út gyakran nem tudatos döntések sorozata, hanem egy láthatatlan lejtő, amelyről segítség nélkül nehéz visszamászni.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2023-as jelentése szerint Európában évente több mint 290.000 ember hal meg közvetlenül az alkohol okozta betegségek következtében. Magyarországon az alkoholhoz köthető halálozás az egyik legmagasabb az EU-ban.
Mégis, a becslések szerint a problémás ivók alig 15%-a kér segítséget, sokszor csak akkor, amikor a testi tünetek már visszafordíthatatlan károkat okoztak. Ezek a számok azonban messze nem egyenlők azzal, ahány életet az alkohol tönkre tesz. Hiszen ott vannak az érintettek, családtagok, barátok, akiknek az életét így vagy úgy, de szintén ellehetetleníti az alkohol. Családok robbannak szét, kapcsolatok szakadnak meg, gyerekek nőnek fel félelemben. Azonban, ha nem azonnal stigmaként tekintenénk a függőségekre, akkor az alkoholizmus kezelése is jóval hatékonyabb lehetne.
A függőség egy orvosi, pszichológiai és társadalmi probléma egyszerre, nem lustaság vagy akaratgyengeség. Az agy kémiai folyamatai átalakulnak, a szervezet hozzászokik az alkoholhoz, és egy ponton túl a józan akarat már kevés. Ennek ellenére még mindig sokan mondják: „Csak tedd le a poharat, és kész!”
Ez olyan, mintha egy törött lábú embertől várnánk, hogy álljon fel, és fusson haza mankó nélkül.
A stigma miatt az érintettek szégyellik magukat, titkolóznak, kerülik az orvost. Ezért is kritikus, hogy az alkoholizmus kezelése ne legyen szégyen, hanem természetes, elérhető és elfogadott lépés. Azonban az alkohollal van még egy probléma. Míg a kábítószerek használatát legtöbbször riasztó módon mutatják be filmek, regények, művészeti alkotások, addig az alkoholról gyakran egy romantikusabb képet kapunk vissza. Nem beszélve arról, hogy Magyarországon kialakult egy olyan iváskultúra, amit gyakran a magyar állam is támogat: „Egy igazi magyar pálinkával ébred!” „Nincs disznóölés pálinka nélkül!”
James Bond vodkás martinije, a Bridget Jones naplója borospoharas estéi, mind azt üzenik: „Egy ital? Semmiség.”
De a valóság egészen más: a WHO szerint a rendszeres alkoholfogyasztás 200 féle betegség kialakulásában játszik szerepet, köztük a rák, a májcirrózis és a depresszió.
A sztorik, ahol a hős „csak kicsit iszik sokat”, azt a hamis képet erősítik, hogy a függőség valami „menő hóbort”, ami felett bármikor van kontroll. Pedig nincs. Ráadásul a filmekben általában a nagyivó karakterek a leglazábbak, a legviccesebbek, a legkönnyebben azonosulhatók. Így pedig egy alkoholista Magyarországon azt a visszajelzést kapja, hogy az ivással igazából semmi baj sincsen. Pedig van.
A stigma lebontása nem egyedül az érintettek feladata. Ebben mindannyian szerepet kapunk szülőként, tanárként, barátként, munkáltatóként.
Már iskolás korban fontos beszélni arról, hogy miért és hogyan alakul ki a függőség. Minél korábban tanulják meg a gyerekek, hogy a túlzott alkoholfogyasztás nem vagányság, hanem veszély, annál tudatosabbak lesznek felnőttként. Finnországban például kötelező része az egészségóráknak a függőségek megelőzése, ennek is köszönhető, hogy a fiatalok alkoholfogyasztása 20 év alatt a felére csökkent.
Egy kutatás szerint azokban a családokban, ahol tabu az ivás témája, nagyobb eséllyel lesz valaki problémás ivó. Ellenben, ahol őszintén beszélnek róla, ott hamarabb felismerik a jeleket, és hamarabb jön a segítség.
Munkahelyeken is fontos, hogy legyen lehetőség anonim tanácsadásra, addiktológiai konzultációra. Egy jó HR-stratégia ma már nem csak a munkateljesítményről szól, hanem arról is, hogy a dolgozók lelki egészsége prioritás.
Amikor egy híres ember nyíltan beszél arról, hogy leállt az alkohollal, sokan erőt merítenek belőle. Robert Downey Jr. (Vasember) vagy Bradley Cooper példája mutatja: egy karrier lehet még sikeresebb a józanság mellett. Minél több ilyen sztorit hallunk, annál természetesebb, hogy valaki segítséget kér.
Sok család évekig él kettős életet. Napközben minden rendben: munka, iskola, hétvégi ebéd a nagyinál. Este viszont ott a botladozó apa, a rejtett üvegek, a feszültség, amit a gyerekek is éreznek.
A titok azonban nem véd meg semmitől, csak mélyebbre nyomja a problémát. Egy norvég kutatás szerint a családok 78%-ában a gyerekek pontosan tudják, ha a szülő alkoholproblémával küzd, csak senki nem meri kimondani. A stigma nem csak az érintettet zárja ketrecbe, hanem a családot is.
Egyedül nehéz. Ezért van annyi önsegítő csoport, sorstársi közösség, családi tanácsadás. Itt újra megtanulhatjuk: nem vagyunk egyedül. Ha a közösség elfogadó, a függő könnyebben vállalja fel, hogy segítségre van szüksége, és könnyebben jut el oda, ahol valódi változás indulhat.
A szégyen legjobb ellenszere a bizalom. Egy addiktológiai konzultáns nemcsak szakember, hanem kísérő egy hosszú úton:
Sokan azért választják az addiktológia magánrendelés lehetőséget, mert itt diszkrét, ítéletmentes környezet várja őket, ráadásul gyorsan kapnak időpontot, és folyamatos figyelmet.
Ha te is érintett vagy, vagy szeretted küzd függőséggel, ne feledd: a stigma csökkentése veled kezdődik. Egy kérdés, egy őszinte mondat, egy megértő szakember sokkal többet ér, mint bármelyik titok vagy tagadás.
Az alkohol problémák kezelése, a szakértői addiktológiai konzultáns és a diszkrét addiktológia magánrendelés mind olyan eszközök, amikkel ki lehet törni a stigma árnyékából, és vissza lehet nyerni az életet.
Ne félj segítséget kérni. Nem szégyen. Hanem bátorság.