Tóth Zoltán

Saját élményű

Addiktológiai
konzultáns

A prevenció ereje

Miért a december a legveszélyesebb hónap azoknak, akik érzik, hogy valami nincs rendben?

Van itthon egy nagyon széles réteg, amelyről alig beszélünk: azok, akik nem nevezik magukat függőnek, de érzik, hogy valami nincs teljesen rendben. Ők azok, akik néha túltolják a hétvégi ivást, akik szerint „ez most csak a stressz miatt volt”, akik úgy érzik, este jár nekik a kikapcsolódás egy pohár borral, sorozattal vagy órákig tartó telefonnyomkodással.

Nem szakadt még el a kötél, de már látszik rajta a feszülés. Nem borult fel az élet, de már ingatag a ritmusa. Ha Te is magadra ismertél ebben a kis bevezetőben, mindenképp maradj még, mert azok közé tartozol, akik kis segítséggel jó eséllyel hagyhatják maguk mögött ezt a problémát. Nézzük, hogyan…

„Nem gondolom, hogy baj van”

Az ember ritkán mondja ki könnyen, hogy problémája van. Főleg akkor nem, ha az a probléma nem ordít, nem dől össze tőle az élete, csak finom repedéseket hagy maga mögött.

A valódi felismerések nem drámával kezdődnek, hanem apró mondatokkal: „mostanában nehezebben alszom”, „mintha több inger kellene a lazításhoz”, „este már várom, hogy hazamehessek és kinyithassak egy sört”. Ezek a mondatok nem a függők mondatai, ezek majdnem bárki mondatai. Pont ezért olyan könnyű elbagatellizálni őket.

Az addiktológia szemszögéből a függőség előszobája sokkal korábban kezdődik, mint ahogy azt a legtöbb ember hinné. Nem ott, amikor valaki elveszíti a munkáját vagy a családját, hanem ott, amikor egy adott viselkedés már nem csupán egy választás, hanem eszköz a túléléshez. A modern ember gyakran dolgozik sokat, szorongja át a napot, rohan egyik feladatról a másikra, majd estére keres valamit, ami „kikapcsol”.

Az alkohol, a telefon, a sorozatok, a munka mind-mind lehetnek ártalmatlanok, egészen addig, amíg nem válik belőlük egyfajta menekülő út a napi mókuskerékből. A kérdés ilyenkor sosem az, hogy függő vagy-e, hanem az, hogy mennyire van egyensúlyban az életed.

Amikor a kikapcsolódás már nem kikapcsol, hanem elzsibbaszt

A legtöbb ember nem veszi észre, amikor a kikapcsolódásból menekülés lesz. Először csak egy hosszabb nap után kell valami „könnyítő”.

Aztán egy nehezebb hét után. Aztán egy átlagos hétköznap este is ott van a késztetés. A pótcselekvések – legyen az alkohol, telefonozás, online vásárlás, munka vagy épp kontrollálatlan evés – lassan, hangtalanul csúsznak át az önjutalmazásból a „nélküle már minden szar” érzésbe. És amikor valami már nem az örömről szól, hanem arról, hogy nélküle feszültté válunk, akkor az már messze nem szolgálja az életünket.

A kutatások szerint Európában a lakosság közel negyede használ valamilyen pótcselekvést érzelmi feszültségcsökkentésre. Ez még nem függőség, de már nem is szabadság. Mert amikor valaki nem azért nyúl a pohárhoz, mert kedve támadt, hanem mert nélküle nem bír lenyugodni, ott már nem a mennyiség a valódi kérdés, hanem a kapcsolat maga.

A Száraz November tisztább fejhez vezet, de a december az igazi vizsga

A Száraz November sokak számára nem a józanságról szól igazán, hanem arról, hogy tisztábban látják, hogyan viszonyulnak az alkoholhoz.

A legtöbben már az első héten jobban alszanak, csökken az ingerlékenységük, tisztul a gondolkodásuk. A British Liver Trust szerint egy hónap alkoholmentesség akár 15–20%-kal is javítja a májműködést, de még ennél is fontosabb az a lelki könnyedség, ami ilyenkor megérkezik.

Csakhogy amint véget ér a november, elkezdődik az év legerősebb érzelmi időszaka: a december. A karácsony különös kettősséget hordoz. Aki egyedül él, annak a magány erősödik fel; akit sokan vesznek körül, annak a túlterheltség.

Az ünnepi időszak nem csak fényt hoz, hanem fényt irányít mindenre, ami amúgy is ott volt bennünk: a feszültségre, a hiányokra, a szorongásra, a megszokott mintákba való visszacsúszás veszélyére. Ezért mondják sokan: a Száraz November könnyebb volt, mint józannak maradni decemberben.

Karácsony: az érzelmi nagyító, ami mindent felerősít

Karácsonykor tehát nem csak a fények kapcsolnak fel, hanem az érzéseink is.

A magányosabb időszakok még magányosabbnak tűnnek, a terhelt családi helyzetek még feszültebbnek, a társas elvárások hangosabbak, a külső ingerek erősebbek. Sokan érzik úgy, hogy muszáj inni egy pohárral „csak a békesség kedvéért”, vagy „hogy kibírják a családi ebédet”, vagy épp „hogy ne érezzék magukat kívülállónak”. Mások épp azért csúsznak meg, mert túl sok a csend, túl nagy az üresség, és a december minden este emlékezteti őket arra, amiről egész évben igyekeztek tudomást sem venni.

Nem kell függőnek lenni ahhoz, hogy ilyenkor meginogjon az ember. A december hormonálisan, érzelmileg és társadalmilag is az év legterheltebb hónapja. Az ünnepi alkoholizálás társadalmilag elfogadottabb, mint bármikor máskor. A feszültségre, a magányra vagy a túlzsúfoltságra adott automatikus válaszok ilyenkor nagyobb eséllyel kapcsolnak be. Ez nem gyengeség, ez emberi működés. Épp ezért kell előre gondolkodni, beszélgetni, figyelni egymásra.

Mit tehet a környezet?

A legtöbb ember nem kér segítséget. De épp ez a prevenció lényege: nem kell megvárni, míg nagy a baj. Sokszor elég egy jókor feltett kérdés, egy biztonságos beszélgetés, egy figyelmes mondat.

Nem úgy, hogy „túl sokat iszol”, mert azzal csak elriasztjuk a másikat, inkább azzal, hogy finoman közeledünk: „Mostanában fáradtnak látlak, minden oké veled?” A megbélyegzés nélküli kíváncsiság az egyik legerősebb segítség.

Ha valaki ingatagnak látszik, a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, a jelenlét. Egy séta, egy tea, egy „ugorjak át?” sokkal többet jelent ilyenkor, mint az év többi hónapjában. Finoman javasolhatunk szakembert is. Nem ultimátumként, hanem lehetőségként: „Van egy addiktológiai konzultáció, ahol teljesen ítélkezésmentesen lehet beszélni arról, hogyan érzed magad.” Az emberek sokszor azért nem kérnek segítséget, mert azt hiszik, még nincs nagy baj. Pedig a segítséggel nem mindig a mélypontokból tudsz valakit kirángatni, hanem a mélypontot tudod megelőzni.

A segítségkérés előrelátás, nem gyengeség

Egy addiktológiai konzultáció nem azt jelenti, hogy valaki függő. A legtöbb esetben épp azt jelenti, hogy nem akar azzá válni.

A prevenció olyan, mint a biztonsági öv: nem azért kapcsoljuk be, mert baleset lesz, hanem azért, mert baleset lehet. A különbség életmentő. Aki időben beszél valakivel, aki érti ezt a területet, sokszor már azzal eltereli az életét a rossz irányból, hogy kimondja: „úgy érzem, valami nincs rendben”.

Különösen decemberben fontos ez. Az ünnepek alatt senki sem akar terhelni másokat, de ilyenkor vagyunk a legsebezhetőbbek. Ha valaki most kér segítséget — akár magának, akár egy szerettének — az nem gyenge. Ellenkezőleg: bátor, felelős és előrelátó. Januárban mindenki új életet szeretne kezdeni. De az igazi változás sokkal hamarabb kezdődik: abban a pillanatban, amikor kimondod, hogy figyelsz magadra.

Ha szeretnél tisztábban látni — vagy szeretnél valakit támogatni — egy beszélgetés már elég lehet ahhoz, hogy elkerüljétek a bajt. Jobb előbb, mint később. Jobb most, mint januárban.

Hogyan segít az addiktológiai konzultáns?

Egy addiktológiai konzultáns nemcsak szakember, hanem kísérő egy hosszú úton:

Feltárja a függőség mögötti okokat (családi minta, trauma, stressz).
Segít megtalálni az erőforrásokat a változáshoz.
Összeállít egyéni kezelési tervet: pszichoterápia, csoportterápia, szükség esetén gyógyszeres támogatás ajánlása.
Segít a visszaesések megelőzésében.

Sokan azért választják az addiktológia magánrendelés lehetőséget, mert itt diszkrét, ítéletmentes környezet várja őket, ráadásul gyorsan kapnak időpontot, és folyamatos figyelmet.