Tóth Zoltán
Saját élményű Addiktológiai konzultáns
A prevenció ereje
Amikor az újévi fogadalmak elfogynak
A fogadalmaknak általában nincs túl jó hírük. Gyerekkorunkban gyakran ránk szóltak, amikor álmodoztunk: „Ha minden fogadalom ló volna, az összes koldus lovagolna.” Mintha az álmok eleve naivak, haszontalanok lennének. Pedig ez az egész gondolatmenet sántít. Ha a koldusok valóban tudnák, hogyan kell egy fogadalmat betartani, nem lovon járnának, hanem limuzinon.
A fogadalmak valójában az emberi fejlődés egyik legerősebb motorjai. Azóta működtetnek bennünket, amióta őseink lemásztak a fáról, és elkezdtek mást elképzelni annál, ami éppen volt. Ez az egyik legnagyobb erő, amellyel rendelkezünk, mégis a legtöbben nemhogy használni nem tudjuk, de sokszor a létezéséről sem veszünk tudomást.
A különbség nem a fogadalom meglétében van, hanem abban, hogyan bánunk vele. A titok nem az, hogy meg kell fogadunk valamit, hanem az, hogy a fogadalmat meghatározhatóvá tegyük. A fogadalom ereje abból fakad, ahogyan bemutatjuk a saját tudatunknak és tudatalattinknak. Ha ez a „bemutatás” erős, világos és következetes, akkor egy rendkívüli erő áll mellénk. Ha viszont homályos marad, akkor elsorvad, ugyanúgy, mint sok más jó szándékú gondolat, amely rosszkor jutott eszünkbe, és végül megfoghatatlanná vált.
Az újévi fogadalom pszichológiája: miért tart olyan ritkán tovább két hétnél?
Az újévi fogadalmak nem véletlenül születnek meg szilveszterkor. Az év vége érzelmi határvonal: lezárás, tiszta lap, egy új kezdet illúziója.
Ilyenkor az ember nemcsak változtatni akar, hanem hinni is abban, hogy most tényleg sikerül. A motiváció erős, az elhatározás komoly, és az első napok gyakran meglepően jól mennek. A probléma nem itt van. A probléma akkor kezdődik, amikor a lelkesedés kifut, de a régi feszültségek, szokások és stresszhelyzetek változatlanul jelen vannak.
A legtöbb fogadalom nem azért bukik el, mert az ember „gyenge”. Hanem azért, mert a változást a puszta akaraterőre bízza. A megszokások azonban nem akaratból születnek, hanem ismétlésből, megkönnyebbülésből és túlélési stratégiákból. Amikor január közepén újra megjelenik a sóvárgás, a belső nyomás vagy a jól ismert gondolat, hogy „most nagyon kéne valami”, akkor nem a fogadalom maga halványul el, hanem láthatóvá válik, hogy a probléma mélyebb, mint egy dátumhoz kötött ígéret.
Amikor belül már érzed: akarod, de egyedül nem megy
Sokan ilyenkor magukban harcolnak. Büszkék arra, hogy másfél-két hétig kitartottak. Nem ittak, vagy legalábbis nem „úgy”. Figyeltek magukra, próbáltak erősek lenni.
Aztán jön egy születésnap, egy munkahelyi összejövetel, egy stresszesebb nap, és vele együtt a jól ismert belső alku: „csak most”, „csak keveset”, „ennyi belefér”. És ami igazán ijesztő, az nem az első pohár gondolata, hanem az, hogy milyen megnyugtatónak tűnik.
Meglepő, de ilyenkor sokan nem azt érzik, hogy nem akarnak változni. Épp ellenkezőleg. Tényleg akarnak. Csak közben rájönnek, hogy nem tudják, hogyan. Nem tudják, kitől lehetne valóban hatékony segítséget kérni. Félnek attól, hogy túlreagálják a helyzetet, hogy „még nem elég nagy a baj”, „ilyennel minek traktálnék egy szakembert?”. Pedig ez az állapot – amikor a szándék már megvan, de az eszközök hiányoznak – az egyik legfontosabb fordulópont minden függő életében. Ez ugyanis nem kudarc jele, hanem a változás akarásáé.
A másik oldal fáradtsága
A hozzátartozók sokszor jóval hamarabb elfáradnak a nagy fogadalmak közepette, mint ahogy azt hangosan kimondják. Nem azért, mert nem szeretnek, hanem mert túl sokszor reménykedtek már. Túl sok újévet kezdtek úgy, hogy „most tényleg más lesz”.
Túl sok születésnapot, ünnepet, hétvégét éltek végig úgy, hogy közben figyeltek, számoltak, alkalmazkodtak. Egy idő után az ígéretek elveszítik a súlyukat, és marad a félelem attól, hogy minden megismétlődik.
Amikor ilyenkor elhangzik az a mondat, hogy „most már tényleg kezdened kell magaddal valamit”, abban ritkán van vád. Inkább kétségbeesés van benne, és egy halk kérés: legyen végre kiszámíthatóbb az élet. Legyenek olyan ünnepek, amelyeknél nem kell előre izgulni. Legyenek olyan hetek, amelyek nem a következő botrány megelőzéséről szólnak. A környezet ilyenkor már nem tökéletességet keresi, csak a lehetőséget az elindulásra.
Mit tehet ilyenkor egy függő? Mit tehet ilyenkor a hozzátartozó?
Az egyik legfontosabb felismerés ilyenkor, hogy az elszántság már megvan. A gondolat, hogy „így nem mehet tovább”, a vágy a változásra, a döntés csírája tehát már ott van.
Ez nem kevés, sőt: ez a folyamat egyik legnehezebb része. Ami gyakran hiányzik, az nem a szándék, hanem az energia. Az a belső erő, ami kitart a kezdeti lelkesedés után is, ami segít átvészelni a sóvárgást, a bizonytalanságot, a visszahúzó hétköznapokat. Ez az energia sokszor nem érhető el önerőből, különösen akkor, ha valaki már hosszú ideje ugyanazokat a köröket futja. Ilyenkor nem az a kérdés, hogy „elég erős vagyok-e”, hanem az, hogy honnan lehet ezt az erőt újra előteremteni.
A szakértő segítség ebben a fázisban nem helyettesíti az akaratot, hanem kiegészíti azt. Olyan, mintha egy értékes ásványi anyag lapulna mélyen a föld alatt: ott van, de eszközök és tapasztalat nélkül nehéz felszínre hozni. Egy külső, felkészült szem segíthet feltérképezni, hol szivárog el az energia, milyen helyzetek merítik ki a legjobban, és hogyan lehet lépésről lépésre visszanyerni az irányítást. A hozzátartozó szerepe eközben nem az, hogy hajtsa vagy ellenőrizze a változást, hanem hogy támogató jelenléttel kísérje: biztonságot adjon, türelmet, és annak az üzenetét, hogy ebben a folyamatban nem kell egyedül maradni.
A szakértői segítség ilyenkor nem „utolsó mentsvár”, hanem iránytű. Segít megérteni, mi mozgatja a sóvárgást, hogyan lehet másképp kezelni a feszültséget, és milyen lépések vezetnek valódi változáshoz. Sokak számára ez az első alkalom, amikor nem egyedül próbálnak megoldani valamit, ami eddig mindig egyedül maradt teher volt. Január vége ezért nem a kudarc időszaka, hanem a felismerésé.
A segítségkérés nem feladás, hanem irányváltás
Sokan attól félnek, hogy ha segítséget kérnek, azzal beismerik a vereséget. Pedig a valóság ennek az ellenkezője.
Segítséget kérni azt jelenti, hogy valaki felismeri: nem újabb fogadalmakra van szüksége, hanem támogatásra, struktúrára és megértésre. Nem arról van szó, hogy „jobb emberré” kell válni, hanem arról, hogy élhetőbb életet szeretne magának és a környezetének is.
Az életmódváltás itt nem egy nagy, drámai döntés, hanem sok apró, tudatos lépés összessége. Olyan változásoké, amelyek nem a tökéletességet célozzák, hanem a stabilitást. Az egészség megőrzése, a kiszámíthatóbb hétköznapok, a nyugodtabb ünnepek nem elérhetetlen álmok, épp ezért ritkán születnek meg pusztán egy naptári dátumtól.
Ha idén mást szeretnél, máshogy kell elkezdeni
Az újévi fogadalmak nem rosszak. Reményt adnak. De önmagukban ritkán elégségesek.
A valódi változás ott kezdődik, amikor valaki nem azt kérdezi, hogy „kibírom-e idén”, hanem azt, hogy „kivel és hogyan tudnék elindulni”. Amikor a környezet nem újabb ígéreteket vár, hanem valódi lépéseket. Amikor az érintett nem szégyelli kimondani: szeretné másképp csinálni, mint eddig, csak nem tudja egyedül.
Ha most, január végén ott tartasz, hogy a fogadalom már elfogyott, de a vágy a változásra még megvan, az nem kudarc. Az egy új kezdet valódi esélye. Nem kell megvárni a következő ünnepet, a következő botrányt vagy a következő ígéretet. Most is el lehet indulni. És sokszor ez az első lépés a legfontosabb.
Szóval, ha úgy érzed, ideje lenne nem egyedül próbálkozni, egy beszélgetés már elég lehet ahhoz, hogy más irányba forduljon a történet. Jobb most lépni, mint még egy év múlva ugyanitt tartani.
Hogyan segít az addiktológiai konzultáns?
Egy addiktológiai konzultáns nemcsak szakember, hanem kísérő egy hosszú úton:
- Feltárja a függőség mögötti okokat (családi minta, trauma, stressz).
- Segít megtalálni az erőforrásokat a változáshoz.
- Összeállít egyéni kezelési tervet: pszichoterápia, csoportterápia, szükség esetén gyógyszeres támogatás ajánlása.
- Segít a visszaesések megelőzésében.
Sokan azért választják az addiktológia magánrendelés lehetőséget, mert itt diszkrét, ítéletmentes környezet várja őket, ráadásul gyorsan kapnak időpontot, és folyamatos figyelmet.
Ne feledje a szenvedélybetegség kezelhető!
Állapotfelmérésre, vagy konzultációra az alábbi telefonszámon tud bejelentkezni!
Abban az esetben, ha írásban szeretne időpontot foglalni kérem töltse ki az itt található űrlapot. Számomra fontos, hogy mielőbb megoldást találjunk a problémára, ezért minden megkeresésre válaszolok.
Az időpont lemondására lehetőség van a konzultációt megelőzően 2 munkanapon belül. A foglalt időpont előtt több mint 48 órával ez díjmentesen megtehető. A le nem mondott vagy későn lemondott konzultációs óra díja a klienst terheli.
Ha Ön a Kolosy utcai rendelőbe szeretne személyes időpontot foglalni, azt az alábbi naptáralkalmazás segítségével egyszerűen megteheti. Válassza ki az Önnek megfelelő időpontot!
